A tolerancia és a természetes kiválasztódás lehetséges kapcsolata
A nyugati országokban a neoliberalizmusnak hála szélsőséges méreteket öltött a tolerancia, nem csak a liberálisok, de az átlagemberek körében is. Természetesen ez nem igazi tolerancia, hiszen például a szélsőjobboldalinak titulált gondolatok, emberek, mozgalmak felé a legkevesebb toleranciát sem mutatják; ez egy eltorzított tolerancia, ami a liberális propagandagépezet által kisebbségnek, gyengének, elesettnek beállított idegeneket ajnározza és védelmezi beteges módon. Ezt a beteg toleranciát gyakorló egyének között sajnos kiemelkedően magas a nők aránya: sok nő, ha nem is érdekli a politika, ha nem is vallja magát liberálisnak, mégis szánakozva néz a ”szegény”, ”éhező” migránsokra, akiket be kell fogadni és segíteni kell rajtuk. Ez egyrészt magyarázható a több évtizedes balliberális agymosással, ami behálózta a nyugati médiát, oktatást, szórakoztatóipart és egész közéletet, van viszont egy másik lehetséges tényező, ami eleinte századokon át a fehér embert segítette, amit azonban a liberalizmus kihasznált és ellenünk fordított.
Ez a tényező a kiválasztódásunkban keresendő. A természetben az állatfajokat kétféle kiválasztódási módszer szerint lehet megkülönböztetni, az úgynevezett K- és r-szelekció szerint (egyes fajoknál nem egyértelmű, hogy melyikhez tartozik, vannak átfedések, és olyan fajok is, amelyeket mindkettőhöz be lehetne sorolni, de a fajok döntő többsége egyértelműen a K- vagy r-szelekcióhoz tartozik). A legfőbb különbség a két módszer között a létrehozott utódok száma és azok gondozásának mértéke. Leegyszerűsítve, a K-szelekciós fajok kevesebb utódot hoznak létre, viszont bizonyos ideig gondoskodnak róluk és jobban védelmezik őket, míg az r-szelekciós fajok stratégiája az, hogy minél több utódot hozzanak létre a lehető legkevesebb erőbefektetéssel, ezeknek a nagy része valószínűleg el fog pusztulni, de már csak nagy számuk miatt is biztos lesz közte olyan, aki túléli. Az előbbihez tartozik az ember, valamint a legtöbb nagytestű emlős, de pl. egyes hüllő és madárfajok is, az utóbbihoz a legtöbb rovar és más egyszerűbb létformák, de például a rágcsálók is.
Fontos megjegyezni, hogy a különböző emberi rasszok ilyen téren is eltérnek egymástól, alapvetően mind K-szelekciósak vagyunk, ám ha a kiválasztódás módszerét egy skálaként képzeljük el, akkor az európai fehér ember lesz a ”leginkább K-szelekciósabb” (ráadásul az ipari forradalom óta ez a különbség még nagyobb, az orvoslás és a mezőgazdaság európai fejlődésével megnőtt az átlagéletkor, és így lecsökkentek a születések), míg a többi rassz kicsit az r-szelekció felé tolódik el (mint sok minden másban, a fekete afrikaiak itt is a legtávolabb állnak tőlünk bizonyos tényezők terén). A kiválasztódás módszerét nagyban befolyásolja a környezet, így lehet, hogy a kellemes éghajlatú Európában az európai ember viszonylag inkább kevesebb utódot hozott létre, de jobban gondozta és védelmezte őket, míg a száraz, veszélyes állatokkal és halálos betegségekkel teli Afrikában a feketék az r-szelekció felé hajlottak. Az európai ember eme túlélési taktikája biztosította számunkra nagyságunkat, ennek köszönhetően került ki közülünk sokkal több nagy vezető, hadvezér, tudós, művész, mint a többi rasszból, hiszen mi a minőséget helyeztük a mennyiség felé. De hogyan kapcsolódik mindez a toleranciához? Az utódok nevelése elsősorban az anyák, a nők feladata, így a gyerekek védelmezésének ösztöne a nőkben van jelen a leginkább. Ez az az ösztön, amit a liberalizmus lelketlen mesterei kihasználtak és rútul eltorzítottak. Eme ösztön természetesen alapvetően csak a saját gyermekek, illetve a saját rassz gyermekei felé irányulna, de a sokévnyi agymosás elhitette a nyugati emberekkel, hogy minden ember minden tulajdonságában egyenlő; egy kongói néger, aki pattintott kőkorszaki eszközökkel vadászik és sárból épít házat, az pontosan ugyanolyan minőségi tényezőkkel rendelkezp ember, mint egy több diplomás, Nobel-díjas európai fizikus. A liberalizmusnak hála a fehér nő minden éhező gyerekben, legyen tőle bármilyen távol is származási és kulturális tekintetében, a saját éhező gyerekét látja, akit oltalmazni kell. Ékes példája ennek Angelina Jolie színésznő, akinek árvaházakból örökbefogadott gyerekei között az emberi faj rasszpalettájának összes színe megtalálható.
Ez a természetellenes tolerancia azonban sajnos nem merül ki feltűnési viszketegségben szenvedő ostoba nők által örökbefogadott trófea-gyerekekben. A liberális propaganda ismeri a fehér nők anyai ösztönét, és aljas módon ki is használja. A legtöbb migránspárti reklám, plakát, politikai beszéd elsősorban a nőket célozza meg, a betolakodó harmadik világbeli barbárokat szakadt ruhás, éhező, szegény áldozatoknak állítja be, eltévedt gyerekeknek, akiket be kell fogadni az utcáról, megóvni és etetni (nem ritkán konkrétan gyerekeket használnak a liberális propagandisták erre a célra, de nagyon jól tudjuk, hogy a bevándorlók túlnyomó többsége érett férfi, de bizony gyakran a gyerekeik se ma született bárányok ami a bűnözésre való hajlam lehetőségét illeti). A balliberálisok folyamatosan bombázzák az európai fehér nőket ilyen üzenetekkel és képekkel, érzelmileg hatnak rájuk és eltorzítják K-szelekciós anyai ösztönüket, aminek eredménye a vak és süket tolerancia, ami lassan öngyilkosságba hajszolja Nyugat-Európát. A K-szelekciós kiválasztódás másik hátránya, hogy míg mi gazdasági jólétünkben egyre kevesebb és kevesebb gyereket vállalunk, addig a közel-keleti és afrikai migránsok tucatjával szülik gyerekeiket.
Mi akkor a megoldás? Kézenfekvő lenne a válasz, hogy el kellene tolódnunk az r-szelekció felé, mert akkor több utódunk lenne, és az idegen betolakodókat is talán nagyobb apátiával kezelnénk. Láthatjuk, hogy működik a módszer, a migránsok lassan túlszaporodnak a befogadó országok őslakosságán, de nem is kell olyan messzire mennünk, elég, ha csak a hazai cigányságra nézünk. Lehetséges, hogy rá fogunk kényszerülni az életmódunk radikális megváltoztatására ebben a furcsa korban, de én hiszem, hogy, meg kell maradnunk ilyennek, hiszen a minőség mindig jobb, mint a mennyiség. Ha eltolódunk a kiválasztódás skáláján, ha feladjuk rasszunk minőségét a túlélésért, ugyanolyan vademberekké fogunk válni, mint a civilizálatlan barbárok, akik a kapuinkat döngetik, és akkor nem csak vízió lehet, hogy majd a Földet anarchia és véget nem érő háborúk fogják uralni a rend és stabilitás helyett. Ne feledjük, nem az életmódunk a probléma, hanem a liberalizmus, ami ellenünk fordította azt. A neoliberalizmus a mi ellenfelünk, és annak irányítói, akik nem nyugszanak, amíg ki nem irtják az öntudatos európai embert az utolsó szálig, ezért kíméletlenül harcolnunk kell mind a liberalizmus és annak XXI. századi formája, valamint a hamis tolerancia ellen! Rá kell ébresztenünk az európaiakat, és elsősorban az európai nőket, hogy tagadják meg ezt az öngyilkos ideológiát, hogy végre elfoglalhassuk méltó helyünket az emberi rasszok legjobbjaként!
Konstantin Karlstein - Új Jobboldal Blog